Chapter One

Egy hónap telt el a találkozó óta.Persze,ott csak olyan dolgokat hallottam,hogy "Jaj,de lefogytál",meg,hogy "Befestetted a hajad?".Pont mintha a hatvanéves szomszédjaim kérdezték volna.Azóta már voltam Nikkivel kávézni és Dorotyval ruhát vásárolni.Bár Richel nem találkoztam,nem is olyan nagy baj.Hiszen most már semmi közünk nincs egymáshoz.Nem mintha eddig lett volna,csak éppenséggel osztálytársak voltunk.
Soha nem voltam olyan tipusu ember aki tizenegy óráig alszik.Általában már nyolc körül talpon voltam.Felöltöztem és elkezdtem a minden hetes sétámat.Azért annyira sport-kedvelő én sem vagyok.Séta közben "befutottam" az egyik közeli pékségbe.Megvettem az otthonra szükséges dolgokat,és már mehettem is haza.Körülbelül ebből állt a sétám.Otthon megettem a sajtos croissantot amit még a pékségben vettem,majd leültem olvasni.Egy Jamie McGuire könyvet olvastam.Már majdnem befejeztem a könyvet,amikor Nikki hívott.
-Szia!Mit szólnál ha ma elmennénk a helyi clubba?Nagyon jó lenne...Na?
-Bocsi Nikki,de nekem ehhez semmi kedvem.Nem megyünk el inkább egy étterembe vagy ilyesmi.-Tudtam,hogy a végén beadja a derekát és úgyis eljön velem az étterembe,a club helyett.Soha nem voltam valami partizós féle,és nem most,húsz évesen fogom ezt elkezdeni.
-Na jó.Hétkor találkozunk.-És letette a kagylót.
Viszonylag gyorsan kész lettem.Bár nekem ez soha sem igényelt túl sok időt.Az étteremhez is hamar odaértünk.
-Remélem nem baj,hogy meghívtam Dorotyt is.-Ment be előre Nikki.
-Nem,dehogyis lenne baj.-Mosolyogtam.Dorotyval mindig is jó barátnők voltunk.
Bent amikor leültünk elkezdünk beszélgetni.A múltról,a jelenről,és arról,hogy mi lehet a jövőben.
Egyszer csak megláttam Waltert,Rich testvérét.Kiköpött Richárd volt.Bár lehet fordítva,mert Walter nagyobb volt mint Rich.Az iskolában minden lány odáig volt érte.Pont úgy mint Richért is.Rich esélyt adott azoknak a lányoknak akik halál szerelmesek voltak Walterbe,de túl kicsik hozzá.Értem ezt évben,és talán magasságban is,mert mire Walter tizenöt éves lett már 182 cm. volt.És csak nőtt.Bár mára már huszonnégy éves nem változott olyan sokat.Ugyan olyan volt;Kék szempár,élénkbarna haj,csillogó mosoly,és a többi dolog,ami miatt a lányok szerelmesek voltak.
-Lányok,oda nézzetek.Biccentettem kicsit Walter felé.
-Szent Isten.-Maradt nyitva Doroty ajka.Igen,ő volt az egyik aki élt-halt Walterért.Igaz,már nem vagyunk sulisok,és Doroty sem szerelmes már,azért az emlékeket senki sem törölheti ki a fejéből...
-Csukd már be a szádat-Nevettem.-És maradj nyugodt.Nehogy elkezdj nekem sikítozni.
-Jaj,bocsi.Eszemben sincs.Csak tudod..az emlékek.-Pirult el Doroty.Attól a perctől kezdve nem beszéltünk már róla az est folyamán,és nem is volt rá szükség.Ameddig Wal-így becéztük mi-oda nem jött.
-Sziasztok lányok.Rég nem találkoztunk.-Mosolygott kedvesen.-Megláttalak,és rögtön tudtam,hogy beszélnem kell veled.-Nézett rám.-Mit szólnál ha pénteken elmennénk vacsorázni?Csak te meg én-Villantotta meg -sok lány szerint gyönyörű-mosolyát.
-Persze,a péntek nekem is jó..Akkor pénteken-Köszöntem el.Walter kuncogva visszament a helyére,a barátaihoz.
-Uuuu!A híres Walter elhívott téged egy randira!-Mosolygott sokat sejtően Nikki.
-Ne légy túl vidám.Nem fogja velem megtenni azt.
-Majd meglátjuk.-Vigyorodott el Doroty...

Porologue

Hát..eljött ez a nap is.Amolyan "Egy éve fejeztük be a sulit,boldogítsuk megint egymást" nap.Estre hétre pont kész lettem.Fogalmam sem volt,hogy hova kell mennem,de volt egy erős tippem,hogy a NoName clubba.Mindig oda jártunk amikor óráról lógtunk,vagy ilyesmi.És igazam volt!Mire odaértem már szinte mindenki ott volt.Meglepő volt újra látni a többieket..Mintha csak tegnap lettünk volna ötödikesek.
Sziasztok!-Köszöntem vidáman.Persze jött a puszi-ölelés rész,majd végre leülhettem.Az egykori legjobb barátnőm mellé ültem.A neve Nikki.Még mindig ugyan olyan szép volt,mint hét évvel ezelőtt.Mindenki beszélgetett,de néha-néha belehallgatott a másik mondatába is.Szófoszlányok repkedtek a levegőben.Majd végre megérkezett Richard.Emlékszem,ötödikben fogadtam az egyik barátnőmmel,hogy tizedik végééig biztos,hogy összejön Nikkivel.Ebben persze senki sem hitt,csak én.És nyertem.Mindenki csodálkozott,hiszen Richard és Nikki két külön világ volt.Rich okos,jó tanuló,jóképű,még Nikki a szeleburdi,átlagnál egy kicsit rosszabb tanuló,ám gyönyörű nők táborát erősítette.Bár összejöttek,tizenegyedik osztály végén szakítottak.Senki sem tudja az okát.És bár szakítottak,nagyon jó barátok maradtak.Titkon valamikor nekem is tetszett Rich..bár kinek nem?Gesztenyebarna hajával,csillogó zöld szemeivel,izmosra kigyúrt testével,és a gyönyörű mosolyával bárkit megkaphatott.Már az est felénél tartottunk,de még mindig volt miről beszéljünk.
Egyszer csak megéreztem valakinek a kezét a vállamon.
-Szia.-mosolygott-Beszélhetnénk?-Nézett rám Rich.És újra láttam azt a mosolyt.A mosolyt amiért sok lány ölni tudna,csak,hogy egyszer is láthassa.
-Persze.-Álltam fel a helyemről.Felmentünk az épület tetejére.Mindig ide jöttünk,ha bulizni akartunk.Csillagos égbolt,friss levegő.Meg persze pia,zene és étel,de az most pont nem volt ott.
-Szóval,miről akarsz beszélni?-Ültem le a hideg kőre.Nem tudtam,hogy mit akarhat,hiszen hét év alatt maximum húszszor beszélgettünk négyszemközt.
-Csak,tudod bent túl nagy a zaj.Nem lehet érteni egymást.-Nézett az ég felé.-Meg amúgy is rég beszéltünk.
Emlékszel amikor még csak ötödikesek voltunk?Az első kérdés amit feltettem magamnak amikor megláttalak ezt volt:"Ki ez a gyík?".De ahogy telt az idő kiderült,hogy klassz csaj vagy,de nem túl bátor.Mindig bent maradtál szüneteken és olvastál-Mosolygott visszaemlékezve.-És engem evvel nyűgöztél le.Még más lányok sikongattak és rosszban sántikáltak,addig te bent tanultál.-Szavai hallatán elkezdtem nevetni.És milyen igaza volt.
-Nekem az első kérdésem ez volt:"Miért beszél ilyen sokat ez a gyerek?".Főleg földrajz órákon.A tanár még el sem kezdte a mondatát,de te már tudtad a választ.-Nevettem tovább.Körülbelül fél órán át ültünk ott és beszélgettünk.Olyan dolgokról amikről eddig még soha.
-Hol voltatok?-Mosolygott szórakozottan Nikki amikor visszamentünk.Mindig mosolygott.Ő teljesen az ellentétem,és ezért is szerették őt jobban a fiúk.Mindent megtettek neki.Csak egy pillantást vetett rájuk kék szemeivel,és már a csillagot is lehozták volna neki az égből.
-Tudod,csak beszélgettünk egy kicsit,hiszen már rég nem csevegtünk.De most mesélj magadról.Hogy mennek a dolgok?...
Ilyen beszélgetésekkel telt el az estém.Beszéltem Daniellel,Naomival,Dorotyval,és az összes többi régi osztálytársammal.Lehet,hogy már nem vagyunk osztálytársak,de annál jobb barátok.Lehet,hogy ez az egy év csak szünet volt.Hiszen hét éven át szinte minden egyes nap láttuk egymást.