Chapter One

Egy hónap telt el a találkozó óta.Persze,ott csak olyan dolgokat hallottam,hogy "Jaj,de lefogytál",meg,hogy "Befestetted a hajad?".Pont mintha a hatvanéves szomszédjaim kérdezték volna.Azóta már voltam Nikkivel kávézni és Dorotyval ruhát vásárolni.Bár Richel nem találkoztam,nem is olyan nagy baj.Hiszen most már semmi közünk nincs egymáshoz.Nem mintha eddig lett volna,csak éppenséggel osztálytársak voltunk.
Soha nem voltam olyan tipusu ember aki tizenegy óráig alszik.Általában már nyolc körül talpon voltam.Felöltöztem és elkezdtem a minden hetes sétámat.Azért annyira sport-kedvelő én sem vagyok.Séta közben "befutottam" az egyik közeli pékségbe.Megvettem az otthonra szükséges dolgokat,és már mehettem is haza.Körülbelül ebből állt a sétám.Otthon megettem a sajtos croissantot amit még a pékségben vettem,majd leültem olvasni.Egy Jamie McGuire könyvet olvastam.Már majdnem befejeztem a könyvet,amikor Nikki hívott.
-Szia!Mit szólnál ha ma elmennénk a helyi clubba?Nagyon jó lenne...Na?
-Bocsi Nikki,de nekem ehhez semmi kedvem.Nem megyünk el inkább egy étterembe vagy ilyesmi.-Tudtam,hogy a végén beadja a derekát és úgyis eljön velem az étterembe,a club helyett.Soha nem voltam valami partizós féle,és nem most,húsz évesen fogom ezt elkezdeni.
-Na jó.Hétkor találkozunk.-És letette a kagylót.
Viszonylag gyorsan kész lettem.Bár nekem ez soha sem igényelt túl sok időt.Az étteremhez is hamar odaértünk.
-Remélem nem baj,hogy meghívtam Dorotyt is.-Ment be előre Nikki.
-Nem,dehogyis lenne baj.-Mosolyogtam.Dorotyval mindig is jó barátnők voltunk.
Bent amikor leültünk elkezdünk beszélgetni.A múltról,a jelenről,és arról,hogy mi lehet a jövőben.
Egyszer csak megláttam Waltert,Rich testvérét.Kiköpött Richárd volt.Bár lehet fordítva,mert Walter nagyobb volt mint Rich.Az iskolában minden lány odáig volt érte.Pont úgy mint Richért is.Rich esélyt adott azoknak a lányoknak akik halál szerelmesek voltak Walterbe,de túl kicsik hozzá.Értem ezt évben,és talán magasságban is,mert mire Walter tizenöt éves lett már 182 cm. volt.És csak nőtt.Bár mára már huszonnégy éves nem változott olyan sokat.Ugyan olyan volt;Kék szempár,élénkbarna haj,csillogó mosoly,és a többi dolog,ami miatt a lányok szerelmesek voltak.
-Lányok,oda nézzetek.Biccentettem kicsit Walter felé.
-Szent Isten.-Maradt nyitva Doroty ajka.Igen,ő volt az egyik aki élt-halt Walterért.Igaz,már nem vagyunk sulisok,és Doroty sem szerelmes már,azért az emlékeket senki sem törölheti ki a fejéből...
-Csukd már be a szádat-Nevettem.-És maradj nyugodt.Nehogy elkezdj nekem sikítozni.
-Jaj,bocsi.Eszemben sincs.Csak tudod..az emlékek.-Pirult el Doroty.Attól a perctől kezdve nem beszéltünk már róla az est folyamán,és nem is volt rá szükség.Ameddig Wal-így becéztük mi-oda nem jött.
-Sziasztok lányok.Rég nem találkoztunk.-Mosolygott kedvesen.-Megláttalak,és rögtön tudtam,hogy beszélnem kell veled.-Nézett rám.-Mit szólnál ha pénteken elmennénk vacsorázni?Csak te meg én-Villantotta meg -sok lány szerint gyönyörű-mosolyát.
-Persze,a péntek nekem is jó..Akkor pénteken-Köszöntem el.Walter kuncogva visszament a helyére,a barátaihoz.
-Uuuu!A híres Walter elhívott téged egy randira!-Mosolygott sokat sejtően Nikki.
-Ne légy túl vidám.Nem fogja velem megtenni azt.
-Majd meglátjuk.-Vigyorodott el Doroty...