Porologue

Hát..eljött ez a nap is.Amolyan "Egy éve fejeztük be a sulit,boldogítsuk megint egymást" nap.Estre hétre pont kész lettem.Fogalmam sem volt,hogy hova kell mennem,de volt egy erős tippem,hogy a NoName clubba.Mindig oda jártunk amikor óráról lógtunk,vagy ilyesmi.És igazam volt!Mire odaértem már szinte mindenki ott volt.Meglepő volt újra látni a többieket..Mintha csak tegnap lettünk volna ötödikesek.
Sziasztok!-Köszöntem vidáman.Persze jött a puszi-ölelés rész,majd végre leülhettem.Az egykori legjobb barátnőm mellé ültem.A neve Nikki.Még mindig ugyan olyan szép volt,mint hét évvel ezelőtt.Mindenki beszélgetett,de néha-néha belehallgatott a másik mondatába is.Szófoszlányok repkedtek a levegőben.Majd végre megérkezett Richard.Emlékszem,ötödikben fogadtam az egyik barátnőmmel,hogy tizedik végééig biztos,hogy összejön Nikkivel.Ebben persze senki sem hitt,csak én.És nyertem.Mindenki csodálkozott,hiszen Richard és Nikki két külön világ volt.Rich okos,jó tanuló,jóképű,még Nikki a szeleburdi,átlagnál egy kicsit rosszabb tanuló,ám gyönyörű nők táborát erősítette.Bár összejöttek,tizenegyedik osztály végén szakítottak.Senki sem tudja az okát.És bár szakítottak,nagyon jó barátok maradtak.Titkon valamikor nekem is tetszett Rich..bár kinek nem?Gesztenyebarna hajával,csillogó zöld szemeivel,izmosra kigyúrt testével,és a gyönyörű mosolyával bárkit megkaphatott.Már az est felénél tartottunk,de még mindig volt miről beszéljünk.
Egyszer csak megéreztem valakinek a kezét a vállamon.
-Szia.-mosolygott-Beszélhetnénk?-Nézett rám Rich.És újra láttam azt a mosolyt.A mosolyt amiért sok lány ölni tudna,csak,hogy egyszer is láthassa.
-Persze.-Álltam fel a helyemről.Felmentünk az épület tetejére.Mindig ide jöttünk,ha bulizni akartunk.Csillagos égbolt,friss levegő.Meg persze pia,zene és étel,de az most pont nem volt ott.
-Szóval,miről akarsz beszélni?-Ültem le a hideg kőre.Nem tudtam,hogy mit akarhat,hiszen hét év alatt maximum húszszor beszélgettünk négyszemközt.
-Csak,tudod bent túl nagy a zaj.Nem lehet érteni egymást.-Nézett az ég felé.-Meg amúgy is rég beszéltünk.
Emlékszel amikor még csak ötödikesek voltunk?Az első kérdés amit feltettem magamnak amikor megláttalak ezt volt:"Ki ez a gyík?".De ahogy telt az idő kiderült,hogy klassz csaj vagy,de nem túl bátor.Mindig bent maradtál szüneteken és olvastál-Mosolygott visszaemlékezve.-És engem evvel nyűgöztél le.Még más lányok sikongattak és rosszban sántikáltak,addig te bent tanultál.-Szavai hallatán elkezdtem nevetni.És milyen igaza volt.
-Nekem az első kérdésem ez volt:"Miért beszél ilyen sokat ez a gyerek?".Főleg földrajz órákon.A tanár még el sem kezdte a mondatát,de te már tudtad a választ.-Nevettem tovább.Körülbelül fél órán át ültünk ott és beszélgettünk.Olyan dolgokról amikről eddig még soha.
-Hol voltatok?-Mosolygott szórakozottan Nikki amikor visszamentünk.Mindig mosolygott.Ő teljesen az ellentétem,és ezért is szerették őt jobban a fiúk.Mindent megtettek neki.Csak egy pillantást vetett rájuk kék szemeivel,és már a csillagot is lehozták volna neki az égből.
-Tudod,csak beszélgettünk egy kicsit,hiszen már rég nem csevegtünk.De most mesélj magadról.Hogy mennek a dolgok?...
Ilyen beszélgetésekkel telt el az estém.Beszéltem Daniellel,Naomival,Dorotyval,és az összes többi régi osztálytársammal.Lehet,hogy már nem vagyunk osztálytársak,de annál jobb barátok.Lehet,hogy ez az egy év csak szünet volt.Hiszen hét éven át szinte minden egyes nap láttuk egymást.